Ami ma feldobott, hogy megkaptam az Életrevaló gyerek magazin újabb számát. Sajnos ez a második, egyben egyelőre az utolsó is, amihez hozzájutottam, de amit és akiket kaptam általa, az kárpótol.
Valamikor, valahogyan, kapcsolatba kerültem Alkér Orsolyával, a gyermekpénzügyek szakértőjével. Persze csak az éteren keresztül, de ez van.
Aztán egyszer csak jött tőle egy olyan ajánlat, amit a jelenlegi helyzetemben megengedtem magamnak, hogy éljek vele és ez az Életrevaló Gyerek próbatagság.
Igaz, tetszett volna az is, hogy jelentkezzek értékesítőnek, de erre sajnos néhány adottságom nincs meg.
Ezzel a próbatagsággal jár, hogy 2 számot küldenek a magazinjukból. A második érkezett ma meg, ez volt rám különösen nagy hatással.
Orsolya köszöntőjén kívül 2 cikket olvastam el.
Az első Jónai Éva Hováról szól, aki Magyarországon felvállalta az erőszakmentes, együttműködő kommunikáció elterjesztését (EMK), aki angoltanárként és módszertani trénerként kifejlesztett egy minden érzékszervre ható angoltanulási módszert és ezzel bejárta a világot. Jónai Éva Hováról szól, aki „folyamatosan halad egy önismereti úton”, amit ki szeretnék emelni és követendő példának tartom, mert szerintem ez hozzátartozik egy ember fejlődéséhez.
Van a cikkben egy Gandhi idézet: „légy te a változás, amit a világban látni akarsz!”
Kiemelek még egy szép hitvallást Jónai Éva Hovától: „Tudom, hogy ha én megteremtem magamban belülről a békességet, elfogadást, megértést, akkor nem kell arra várnom, hogy másoktól jöjjön felém, és nem kell haragudnom a világra, ha nem jön felém.”
Nagyon érdekesen fejtegette a cikk, hogy hogyan lehet egyensúlyozni az önállóság és az együtt között.
„Az a nagy művészet a felnőtté válásban, hogy hogyan tudjuk a kettőt integrálni, hogyan tudom megtartani a szabadságomat úgy, hogy belevigyem az összetartozásba.”
Most akkor elértem ahhoz a ponthoz, hogy megindokoljam, miért is annyira aktuális nekem ez a téma.
Előző bejegyzéseimből kiderül, hogy kapcsolatunk a férjemmel nagy fordulóponthoz érkezett. Ezt a mondatot leírtam ugyan, de nem igazán tudja visszaadni a valóságot vele.
Tulajdonképpen én értem el egy olyan ponthoz, amikor rájöttem, hogy kisiklott valami, vagy már fontosabb a függetlenségem, mint az összetartozás, vagy hogy szembe akarok nézni azzal a helyzettel, hogy kell-e nekem együtt lenni egy olyan társsal, aki mellett nem lehetek saját magam. Most pedig megkérdőjelezem az előző mondataimat, mert fogalmam sincs, mi az igazság.
Most keresem magamat és az igazságomat.
A másik nagyon érdekes beszélgetés Dr. Mérő Lászlóval készült. A tudós pszichológus, matematikus a magazin előző számában elkezdte hozzászólását a kérdéshez: Van-e olyan, hogy helyes értékrend?
Mindjárt a cikk elején leírt a Tanár úr egy olyan kérdést, melyet sokszor feltettem magamnak, hogy hátha az ami elromlott, miattam romlott el. Szerencsére már tudok rá válaszolni, hogy mivel párkapcsolatról van szó, a pár kettőt jelent, nem vállalhatom magamra az egészet. Ha ezzel magamra maradok, mármint ezzel a fejtegetéssel, akkor sokkal nehezebb dolgom van. Márpedig úgy néz ki, hogy ez a helyzet. Hiába kértem, hogy ismerjük el, mindketten hibáztunk, meg mindkettőnknek igaza is volt sok tekintetben, de a lényeg, hogy a kapcsolat nem működik, vagy egyáltalán nem úgy, ahogy kéne, tehát átértékelésre, minőségi változásra szorul. Vagyis, ha nem működik együtt, akkor ketté kell válni abban, amiben lehet, és meg kell erősödnie abban, amiben nem tudunk elszakadni.
Visszatérve a cikkre és benne Dr. Mérő Lászlóra, nagyon tetszett minden kérdésre adott válasza és azt emelném ki belőle saját családunkra és majdnem felnőtt, pszichológia szakos lányomra vonatkozóan, hogy kívánom magunknak, hogy sikerüljön szülőkként rendbe tenni saját sarunkat, hogy gyermekünk kellő értékrend mintával rendelkezzen a felnőtté válása folyamatában.
Végezetül kitérnék még arra, hogy sajnos a továbbiakat már nem tudom felvállalni, hogy a magazin rendszeres olvasója legyek. Az első „próbaszám” után ezt meg is írtam Orsolyának, hogy lemondom a próbatagságom, egyben közöltem azt is, hogy igazságtalannak tartom a szankciót, miszerint a lemondással együtt jár, hogy többé nem lehetek tag.
Válasz még nem jött, pedig a lemondásomat már meg is ismételtem. Annak idején a próbatagságra való jelentkezést viszont visszaigazolták, ezért is várom el, hogy akkor a lemondást is tudomásul kéne venniük. Nem akarom, hogy előálljon az a helyzet, hogy hozza a futár a harmadik csomagot, ami már több mint 20 eFt lenne, és vissza kell utasítanom. Néhány nap múlva harmadszorra is le fogom mondani, ha addig nem kapok visszaigazolást.
Remélem sikerült méltó módon bemutatnom és elismernem az Életre Való Gyerek magazin III. évf. 6. és 7. számát, melyet az Életrevaló Gyerek próbatagságért kaptam.
